Kínai császárfa

Az új évezred óriási globális problémája a Föld lakosságának egyre növekvő, a zöld erdőfelületek egyre gyorsabban csökkenő tendenciája. A kutatók intenzíven keresik a megoldásokat, számos elmélet és javaslat született, de könnyen meglehet, hogy a végleges és legjobb megoldást egy olyan egyszerű növény, mint a kínai császárfa fogja szolgáltatni.

Honnan és hogyan került elő ez a növény, és hol volt ilyen hosszú évtizedekig? A kínai császárfa Ázsiában őshonos. Japánból Kínán keresztül indult több mint egy évszázada hódító útjára. A 19. században a Kínában virágzó porcelángyártás volt a tulajdonképpeni kiindulási pont. A törékeny tárgyakat ennek a Kínában több ezer éves hagyománynak örvendő fának a magvaival tömítették, hogy védjék a szállítás során. A császárfa magja a polisztirén megjelenése előtt tökéletesen ellátta védő funkcióját, hiszen az apró, könnyű magvakat repítő készülékkel látta el a természet, amelyek óvták a rázkódástól és az összekoccanástól az értékes tárgyakat.

Ilyen módszerrel jutottak el az első császárfa magvak más kontinensekre is, így Amerikába és Európába is. A magvak kihullottak a csomagolásból, és intenzív terjeszkedésbe kezdtek. Amerika keleti részén a körülmények kedvezőek voltak, így a császárfa nagy mértékben kiszorította az őshonos fajokat. Európába Franciaországon keresztül került, de itt a hidegebb telek nem voltak kedvezőek számára. Néhány példány azonban túlélte, és mivel dekoratív megjelenésű, robusztus példány, és főként virágzás idején kifejezetten különleges látvány, ezért arborétumok és közparkok kedvelt szoliter növényévé vált.
 
A harmadik világ országaiban fellépő gazdasági és környezeti nehézségek kemény próba elé állították a mezőgazdaságot és erdőgazdálkodást. Szükségessé vált az erdőtelepítés, hogy fedezni tudják az egyre növekvő fa-szükségletet. Ekkor indultak meg a kutatások ez iránt az őshonos fa iránt, és jöttek rá a kutatók, hogy milyen nagy érték hevert eddig parlagon.

Az elmúlt évtizedben egyre terjedő energianövény-láz eredményeképpen a császárfa több nemesített változata jelent meg. A nemesítések fő célja, hogy a császárfa termesztése lehetségessé váljon a mérsékelt égövön is, mivel az alapfaj meglehetősen fagyérzékeny volt. A kutatás sikeres volt, a nemesítések beváltották a hozzá fűzött reményeket. A Kínában 1982-ben kifejlesztett Shan Tong hibrid az egyik legkíválóbb példája ennek, amely képes elviselni a minusz 29 fokos hőmérsékletet is, még gyorsabban nő, és jelentősen nagyobb a szárazságtűrése mint az alapfajnak.

Nevezhetjük akár csodanövénynek is a kínai császárfát, mert egymaga képes klímaszabályozásra, széndioxid-elnyelésre és helyette oxigén kibocsátására, de lombozata is használható zöldtrágyaként és takarmányként is, és akkor még nem is beszéltünk értékes faanyagáról, mely az építő- és bútoripar számára is kiváló minőségű.